Védelem retina szkenner használatával

Védelem retina szkenner használatával

A biometrikus azonosító rendszerekről mindenkinek van valamilyen elképzelése, hiszen már számos esetben találkozhatott retina szkenner általi azonosítással. Vajon ilyennel manapság a modernebb okostelefonok esetében is találkozhatunk? Nem, mivel a retina nem ugyanaz, mint az írisz. A telefonok pedig írisz technika általi leolvasást használnak, a retina szkenner másképp működik. Nem csoda, hogy nagy a zavar a fejekben a biometrikus azonosítás témájával kapcsolatban, holott ezek egyre elterjedtebb technológiának számítanak. Éppen ezért érdemes odafigyelni a biometrikus azonosítás fejlődésére.

Melyek a biometrikus beléptető rendszerek fajtái?

Retina szkenner

A már említett retina szkenner biztonságos, ám korántsem annyira elterjedt, mint a már említett írisz leolvasó. A retinahártya a szem hátsó felében helyezkedik el. Az azonosítás alacsony intenzitású infrasugárral világítja át a szemfenéket. Ezáltal felvétel készül a retinahártya láthatatlan erezetéről, ami mindenkinél egyedi. Pontos és megbízható, viszont kényelmetlen, mert a fejet rögzíteni kell a szkennelés közben. Csak ezáltal vetülhet a fény a retina hátfalára. A filmekben látható lézerleolvasás csak kitaláció. Puszta trükk, amit a filmesek a látvány fokozása miatt alkalmaznak. Sem az írisz, sem a retina leolvasás során nem károsodik a látás, főként nem lézersugár által. Ehhez viszont nagyon precíz eszközökre van szükség, ugyanis a vizsgálat során nem sérülhet a szem. Ahány ember, annyiféle szempár létezik, természetesen különböző érzékenységi szinttel rendelkeznek. Ezek közül a legérzékenyebbek sem károsodhatnak. Éppen ez a passzív leolvasás legnagyobb előnye, hogy az alkalmazása során nem történik szembe világítás.

Valóban pontos, viszont az alkalmazása körülményes és fennáll a fertőzés veszélye is, mivel a mintavételezési eljárás során az azonosítóval közvetlen kapcsolatot kell kialakítania a szemnek. Az azonosítás pontosságát befolyásolhatják bizonyos tényezők. Például problémát jelent, hogyha az alanynak szürke hályog van a szemén. Szintén eltérő adatokkal szolgálhat, ha az illető asztigmatizmusban szenved. Ilyen esetben a retina nem képes egyenletesen fókuszálni. További hátrányként róható fel a felszerelés ára, amivel kivitelezhetővé válik a retina azonosítás. Mivel szkennelés közben rögzíteni kell a fejet, ezért előfordulhat, hogy a mozgássérülteknek fokozottan nehéz vagy teljességgel lehetetlen a használata. Aki még nem esett át retina azonosításon, annak a szkenner használata betanítást igényel.

Írisz azonosítás

Az írisz azonosítás szintén rendkívül pontos és talán ez nevezhető a legfejlettebbnek a biometrikus azonosítási módszerek közül. Ez a módszer John Daughman, a Cambridge-i Egyetem professzorának a nevéhez fűződik. Ő ismerte fel, hogy az emberi szem szivárványhártyája teljesen egyedi. Még az ikerpárok esetében sem egyforma. Sőt, a két szemünk szivárványhártyája is különböző. Továbbá kidolgozta az azonosítás algoritmusát is. Az így elkészített szoftverrel 2000 íriszképet felhasználva 2,3 millió összehasonlítást végzett. A kódok egyetlen esetben sem egyeztek. Ez annyit jelent, hogy sokkal biztonságosabb, mint az ujjlenyomat olvasó zár vagy a hangazonosítás. Egy a brit kormány által végzett kísérlet során a hangazonosítás esetében 10-25% között mozog a hibás felismerések aránya, míg az írisz technika 2 millió tesztet követően sem produkált egyetlen hibás felismerést sem. A számok önmagukért beszélnek.

Ujjlenyomatos zár

Az ujjlenyomatos zár szintén elterjedt változata a biometrikus beléptető rendszerek fajtáinak. Bár ebben az esetben az ujjlenyomat nem rendelkezik 240 egyedi tulajdonsággal, mint az írisz, hanem csupán 60 jellemző alapján azonosít. Ennek ellenére kifejezetten hatékonynak számít. A biztonságtechnikai szemszögből a retina vagy az írisz szkenner biztonságosabb, mert egy illető ujjlenyomatát könnyebb megszerezni, szemben a retinával vagy a szivárványhártyával.

Más azonosító rendszerekkel ellentétben, az ujjlenyomat olvasó zár használata egyszerűbb, mint például a számkódos beléptető esetében. Nem kell kódot megjegyezni, csupán megérinteni a szkennert az ujjunkkal. Alig 0,5 mp alatt eldönti a rendszer, hogy engedélyezi-e a belépést vagy sem. Néhány éve nagy innovációnak számítottak az ujjlenyomat olvasók a telefonok világában. Ezeket általában a készülék külső részén helyezték el. Majd a képernyő alá építve próbálkoztak a gyártók, ez viszont nem bizonyult elég hatékonynak a pontatlansága miatt.

Kártyás beléptető rendszer

A kártyás beléptető rendszer szintén rendkívül népszerű, biztonságosabb, mint a számkódos. Önálló működésre is képes, de rendszerhez is kapcsolható. Bel- és kültéri alkalmazása egyaránt kivitelezhető. A számítógépes rendszer lehetővé teszi a nyomkövetést. Akár az is ellenőrizhető, hogy az illető hol és mennyi ideig tartózkodott. Ha a kártyát elveszítenénk, az azonnal letiltható, főként a manapság népszerű mobilalkalmazásokon keresztül. Ezzel elkerülhetjük a kártyával történő esetleges visszaélést.

A biometrikus rendszerek az emberi szervezet egyedi jellegzetességei alapján azonosítanak, ezért idesorolható a már említett hangazonosítás, a véna alapú vagy a kéz erezet azonosítás és a sokkal elterjedtebb arcfelismerés.

A retina szkenner alkalmazásának területei

Általában nagy biztonságot igénylő helyszíneken kerül felhasználásra. Számos kormányzati szerv használ retina szkennert a beléptetéshez (FBI, CIA, NASA).

A világon több börtönben is elkezdték alkalmazni a retina szkenner használatát, mert ezzel pontosabban beazonosíthatóak a rabok. Nem, mintha az ujjlenyomat nem lenne elég hatékony, viszont az elítéltek gyakran kárt tesznek önmagukban. Különféle módszerekkel sérülést okoznak az ujjbegyeiken, ami megnehezíti az azonosítást. A retina szkennert viszont ilyen trükkel nem lehet átverni.

A retina vizsgálatával különféle betegségek is kimutathatóak, ezért az orvostudomány is gyakran alkalmazza a retina szkennelést. Igaz, ebben az esetben nem a páciens azonosítása a cél, hanem az elváltozások és az ezzel kapcsolatos okok feltárása, ami lehetőséget enged a pontos kórkép megalkotására. Az így kapott eredmények jelentős szerepet játszhatnak a gyógymód kialakítása során.